Szeptember 25-én Hagyomány és korszerűség címmel ünnepi konferenciát rendeztek a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Auditorium Maximumában a premontrei rend alapításának 900. évfordulója alkalmából. Thomas Handgrätinger OPraem emeritus generális apát is megtisztelte jelenlétével és előadásával a konferenciát.

A szakmai előadások előtt Fehérváry Örs Jákó OSB, a főiskola rektora köszöntötte a premontrei rend elöljáróit. Beszédében kitért arra, hogy a fehér premontrei és a fekete bencés habitus ugyan színben ellentétei egymásnak, de kölcsönös megbecsüléssel tekintenek egymásra, és a két rend közötti kapcsolatok mindig gyümölcsözők voltak. Mécs László premontrei szerzetesnek például a bencések adtak menedéket Pannonhalmán, és a pap költőt itt is helyezték örök nyugalomra.

A rektor kiemelte, a Sapientia főiskolán a szerzetesek a különböző rendek közös erőforrásait keresik testvéri közösségben. Fazakas Zoltán Márton apát, a csornai premontrei közösség elöljárója az egyik első hallgatója volt a főiskolának.

Balogh Péter Piusz OPraem gödöllői apát szintén megfogalmazta: „Itthon lehetünk itt.” A rendalapítóról, Szent Norbertről elmondta, hogy „Istenhez szögezett ember volt”, ki a papi viselet alatt szerzetesi bőrruhát hordott, nemes kanonokból lett aszketikus bűnbánathirdető, békességszerző és reformhirdető. Életstílusa, bár azt a maga korában is nehéz volt megélni, ma is tündököl. A konferencia első szekciójában a rend történetéről és eszmei alapjáról hallhattunk előadásokat. Thomas Handgrätinger ennek bevezetőjében elsőként méltatta Ullmann Péter Ágoston OPraem nyugalmazott kormányzó perjelt születésnapja alkalmából, akinek megköszönte a magyar cirkária körében végzett munkáját és kiemelkedő tudományos munkásságát.

Kifejezte örömét, hogy a kilencszáz éves premontrei rend Magyarországon 1162-től virágzik, túlélte a török kort, később a II. József általi feloszlatást és a kommunisták rendelte betiltást is. Igaz rá a Montecassino jelmondata: „Megnyesve virágzik”.

Thomas Handgrätinger kitért a jubileumi év ünnepségsorozatára, amibe ugyan a járvány beleszólt, de nem hiúsította azt meg. Megemlítette a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítását, a 2020. szeptember 10. és 12. között Gödöllőn rendezett konferenciát. Jövőre pedig nemzetközi premontrei nővértalálkozót szerveznek, hiszen a rend mind az öt kontinensen elterjedt.

Előadása végén az emeritus generális apát a rend jövőjével kapcsolatosan idézte Ferenc pápa szavait, mellyel kiemelte a premontreiek spiritualitásának lényeges elemeit: az Egyház megreformálást, a közösségi életet és az Istennek szentelt életet.

Boldvai Márton Bertalan OPraem arról tartott előadást, hogy Szent Ágoston szerzetesi eszményei hogyan vannak jelen a premontrei lelkiségben. Sokáig őt tartották a rend alapítójának, Norbertet pedig „helyreállítónak” nevezték. „Ágoston alapszövet, a rend struktúrájához tartozik” – hangzott el az előadásban.

Az egyházatya élettörténetének ismertetése után az előadó kiemelte, hogy a premontrei rend küldetése a közösség: hogy egyetértésben egy szívvel, egy lélekkel keressék Istent.

Olyan liturgikus lelkiség az övék, mely apostoli lelkületben egyensúlyozza a bencések ünnepélyességét és a ciszterek szigorú egyszerűségét. Benne a liturgia és az élet egymástól elválaszthatatlan. Mindig fontos volt a néppel való közös zsolozsmázás, mely jó illatként terjeszti Krisztus üzenetét. Az első premontrei generáció tagjai, Szent Norbert rendtársai püspökök lettek, és szerzetesi káptalant hoztak létre például Magdeburgban és Brandenburgban is.

Juhász Katalin Ágnes OPraem arról beszélt, hogy a kezdetektől napjainkig a rend milyen szerepet töltött be a társadalomban. Már Szent Norbert is fontosnak tartotta a szolgáló szeretetet és az irgalmasság cselekedeteit, majd Fosses-i Boldog Hugó, Prémontré első apátja folytatta a szegények gondozását. A rend később élő szentjei kórházat is alapítottak, foglyokat váltottak ki. Az előadó megemlékezett köztük Boldog Gertrúdról, Szent Erzsébet lányáról is.

A magyarországi premontreieknek fontos szerepe volt egészen 1874-ig, a közjegyzőség állami feladatkörbe helyezéséig az oklevelek kiállításában. II. Ulászló jogosította fel a rendet a hiteleshelyi tevékenységre, melyet Csornán, Leleszen és Somlóvásárhelyen gyakoroltak.

A II. József általi feloszlatás után I. Ferenc 1802-ben visszaállította a rendet, de iskolák vállalására kötelezte őket. Három gimnáziumot létesítettek ekkor. Takács Menyhért apátról a délutáni szekcióban külön előadás is elhangzott, de a zsámbéki nővérközösség főnöknője fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az ő nevéhez köthető a cselédnyugdíjalap és a családi pótlék bevezetése is, és parlamenti képviselőként felszólalt a diákok túlterhelése ellen.

Juhász Katalin Ágnes a premontreiek által fenntartott gimnáziumok történetének ismertetése után kitért híres rendtársaikra. Olyan tudósokra, mint Kunc Adolf, akinek a nevéhez köthető a Foucault-inga felállítása és az első telefonkísérletek; vagy Károly Iréneusz, aki a röntgen és a drót nélküli távírás terén végzett úttörő munkát. Mécs László költő mellett megemlítette az építészetben jelentős vagy a zongoristaként induló rendtársaik neveit is.

Előadása végén Juhász Katalin Ágnes a zsámbéki nővérek szociális tevékenységét ismertette, mely kiterjed többek között a napközi otthon fenntartására, melybe 40 százalékban roma gyermekek járnak; a szegények étkeztetésére; a házi beteggondozásra; fogyatékkal élők ellátására. A Boldog Gertrúd Központ és a Fészek Fogyatékosok Nappali Ellátója jelentős szerepet kap a környék szociális ellátásában. 1996-tól működtetik a Zsámbéki Premontrei Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskolát, de bölcsődéket és játszóházat is alapítottak.

A zsámbéki premontrei prépostság feltárásának történetét Valter Ilona régész mutatta be. Vetített képes előadásából többek között megtudhattuk, hogy a 13. század eleji templom földrengés áldozata lett, a köveit elhordták a környékbeliek, abból építkeztek. Möller István nem állíthatta helyre a zsámbéki templomot, de a Lehel téri Szent Margit-templom felépítésében nagy szerepe volt. Lux Kálmán és Géza feltárási munkái után a régésznő kapta meg a templom feltárásának feladatát. A templomrom közelében talált 467 sír arról tanúskodik, hogy a 11. századtól kezdve a 18. századig temetkeztek ide a környék lakói. Vércsoportvizsgálatokból kiderült, hogy már honfoglaló magyarok is letelepedtek ide 1038 táján, majd 1100 körül franciák jöttek a környékre. Zsámbék első temploma egy körtemplom volt, melyre később egy magánegyház épült. 1234-ből maradtak fenn az első adatok a premontrei prépostságra vonatkozóan.

A délelőtti előadások sora énekes napközi imaórával zárult, majd ebédszünet után következtek a délutáni szekció előadásai.

Földváry Miklós egyetemi docens és Orbán Csaba Frigyes OPraem közös munkájuk során a premontrei rend liturgiájának eredetét és első emlékeit kutatták, és ennek eredményeiről számoltak be a délutáni szekcióban. Földváry Miklós ismertetőjéből megtudhattuk, hogy a történeti kutatásuk fontos célja a korai hagyományok, a liturgikus gyakorlatok jegyeinek megismerése, rekonstrukciója, hiszen a liturgia része a szerzetesi identitásnak, életstratégiának, a lelkiségi karizmának is, miközben szervesen kapcsolódik egy történelmi valósághoz, esztétikailag és spirituálisan megfelel egy bizonyos kor adottságainak. Orbán Csaba Frigyes a premontrei rend liturgikus hagyományait műfaji, időrendi és területi megoszlás szerint vázolta fel. Illusztráció céljából a rendi úzus, a szertartások és szokások forrásaként szolgáló misekönyvek, graduálék, processzionálék, ordináriuskönyvek egy-egy részletét láthattuk a kivetítőn.

Körmendy Kinga kézirattáros tanulmányából megismerhettük a premontrei női szerzetesek kódexeinek kutatási eredményeit, a Lányi-kódexről, az Apor-kódex zsoltároskönyről, a Szegedi-antifonáléról, és a Pozsonyi-kódexről feltárt ismeretanyagot és a kódexek vándorlását a rendházak, a tulajdonosok között. Körmendy Kinga kiemelte, hogy a nyelvemlékek a szerzetesi élet egy-egy meghatározó tartalmi összetevőjét képviselik, kutatásuk nem zárult le, tudásunkat gyarapíthatjuk további munkával.

Kovács Ágnes levéltáros, a Gödöllői Premontrei Apátság Levéltárának munkatársa Takács Menyhért, a jászóvári premontreiek egyik legnagyobb formátumú egyéniségének életét, munkásságát, a rend megújulásában betöltött szerepét ismertette, aki egy személyben volt szerzetes, tanár, politikus, a magyar oktatás, kultúra és tudomány, illetve a rászorulók támogatója. Életművének bemutatásával kirajzolódott előttünk egy rendkívüli személyiség, aki újraszervezte a rendi oktatási intézményeket, a szerzetesi növendékek felkészítését, intézményeket alapított, továbbá jelentős szociálpolitikai intézkedéseket is életre hívott.

A konferencia záróbeszélgetésén a Magyar Premontrei Cirkária elöljárói osztották meg egyéni gondolataikat a rend legfontosabb karizmájáról, kihívásairól és üzenetéről a jövő nemzedéke számára. Balogh Péter Piusz OPraem apát a közösségi élet, a közösségi imádság és a közösségben megosztott valódi élet fontosságát hangsúlyozta, ahogy az embernek és egy, a világban munkálkodó szerzetesnek is különösen szüksége van erre. Fazakas Zoltán Márton OPraem apát úr figyelmeztetett „a hitelességre”, noha ez nem minden nap és tökéletesen teljesíthető, de mégiscsak törekedhetünk rá. Holnapy Dénes Márton OPraem alperjel kiemelte, hogy olyan lelkülettel kell vállalni az életet, és nem csupán a szerzetesi életet, hogy minden nehézségen átmegyek, megtántoríthatatlanul, ehhez kell egyfajta elköteleződés, de nem csak a szerzetesi életben. Fontos, hogy ez az elköteleződés megjelenjen a fiatalok életében. Juhász Katalin Ágnes OPraem egy antifónából idézett, miszerint „a világ számára pedig égő fáklya tudjunk lenni”.

Az elöljárók által megfogalmazott gondolatok közös üzenetét Fazakas Zoltán Márton Opraem apát úr időkapszulába helyezhető üzenete fejezi ki röviden és tömören: „Szeressetek és tegyétek a jót, egy kicsit olyan premontrei módon! Ez bőven elég.”

A konferenciáról készült képeket megtekinthetik a GALÉRIÁBAN!

A konferenciát visszanézhetik online ITT!