Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged. Jn 17, 1

Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hangzott az égből: Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni. […] Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Jn 12,23-32


A János-evangéliumban Jézus utolsó nyilvános beszédét megelőzi dicsőséges jeruzsálemi bevonulása. Jeruzsálem gyermeknépe hozsannát, dicsőséget énekelt Dávid Fiának. Utána pedig Jézus arról szólt a ma idézett beszédben, hogy dicsősége a küszöbönálló szenvedésben valósul meg. Micsoda ellentmondás: megdicsőülés – megalázás; felmagasztalás – keresztfára emelés; „hozsanna” – „feszítsd meg őt”! Emberileg nem érthető, de Jézus főpapi imája és a Szent Háromnap történése kinyilvánítja, hogy mindez az Atya szeretetének műve a Fiúban, és végső soron bennünk is.


Mert „elérkezett az óra”, Jézus megdicsőülésének az órája, a szenvedés órája, az élet elvesztésének és az örök élet megnyerésének az órája. Jézus ezért az óráért jött! Ez az ő művének a csúcspontja, ez a megváltás lényege: a Fiú lemondása az isteni dicsőségről, hogy megdicsőítse az Atyát, és ez által az Isten dicsőségéből részt adjon nekünk, vagyis üdvözítsen.


Ez az az óra, vagyis az idő, melyet az Isten a próféták által megígért Izraelnek. Ez az az óra, amit vártak az ószövetségi igazak. Erről beszélt Jézus Édesanyjának a Kánai menyegzőn: „Asszony! Még nem jött el az én órám!”


Fontoljuk meg, hogy mi a dicsőség, és mi az Isten dicsősége önmagában? Szt. Ágoston tanítása szerint a Szentháromság belső élete abban áll, hogy az Atya az Ige által a Szentlélekben ismeri és szereti önmagát, ismeri, szemléli és szereti saját végtelen értékeit, tökéletességét. Ez az ismeret-szemlélet már önmagában dicséret, és ez a belső dicséret maga a dicsőség. A teremtés az Isten szeretetének megnyilvánulása, Isten dicsőségének kiáradása. A teremtés csúcsa az ember, az Isten képmása és dicsősége. 1Kor 10,31 Az emberi szabadság képes az Istennel szembe fordulni, hogy benne ne valósuljon meg az Isten dicsősége. Ezért az Isten újra teremtett: maga az Isten, az Isten Fia lett emberré, hogy megdicsőítse az Atyát.


Az újrateremtés, azaz a megváltás műve így valósult meg: Jézus, isteni mivoltában a dicsőség birtokosa, de emberként lemondott jogos birtokáról, kiüresítette magából az isteni dicsőséget, engedelmes lett az Atyának egészen a halálig. vö. Fil 2,6-11 Értünk szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által mi gazdagok legyünk. 2Kor 8,9 Ezért Isten felmagasztalta őt, feltámasztotta, fölment a mennybe, az Atyához az öröktől fogva birtokolt dicsőségbe.


Minderről így szólt Jézus az utolsó vacsorán főpapi imájában: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged. […] Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. […] Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet. Jn 17, 1-26


Krisztus teljesítette a rábízott művet, minket pedig felszólított: Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám! A követők sorsa ugyanaz, mint a Mesteré: az elhaló búza sorsa. Mert ha a búzaszem belehull a földbe, és ott elhal, akkor gyümölcsöt hoz, százszoros termést. vö. Mk 4,20 Ma is arra szólít az Úr, hogy gyümölcsöt hozzunk, és gyümölcsünk maradandó legyen! Jn 15,16 Hív és biztosít, hogy mi is eljutunk az ő dicsőségébe: Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Róm 6,22

  • Ullmann Péter O.Praem.