Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van. Mt 5,14-16

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat. Jn 3,14-21


Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16 Az Isten szerette a világot. Azért múlt-idő a „szerette”, mert a megtestesülés megtörtént, és ez Isten szeretetének a csúcsa. A világ, benne az élettelen és élő létezők, és végül az ember teremtése az Isten szeretetének a kiáradása. A teremtés csúcspontja, a világtörténelem értelme és legfőbb célja, hogy az Isten emberré lett. Hogy az egyszülött Fiát „adta” az Atya, az valójában azt jelenti, hogy áldozatul adta. Ugyanaz a szó, amelyet Jézus az utolsó vacsorán használt: ez az én testem, mely értetek adatik. Éspedig nem azért adta, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa, üdvözítse.


Megpróbálunk behatolni a tanítás mélyebb értelmébe. Evangéliumi értelemben a világ, amelyet üdvözít az Isten, az először is maga az emberi nem, a megváltott emberiség; és a realitások, melyek közt az ember él. A világ szó jelenti az emberi történelem színhelyét. Továbbá jelenti az első teremtést, a teremtett világot, melyet a Teremtő létrehozott, szeret és fenntart. Bár a teremtett világ a bűn uralma alatt áll, de Krisztus újrateremtette, azaz megváltotta, hogy átalakítsa, és tökéletes kiteljesedésre vezesse.


Izrael úgy várta a Messiást, mint ítélőbírót, de Jézus küldetése nem ez volt: nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Jn 3,17 Az ítélet az ember belső ügye: az Isten ajándékainak visszautasítása. És ez már nemcsak a választott népre vonatkozik, hanem minden emberre: mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot. Jn 3,20 Az ember szereti bűnét elrejteni. Világosságra menni, nemcsak a szégyent jelenti, azaz kiállni, feltárni és megvallani a bűnöket. Inkább a bűnös belső jellemének a feltárását jelenti, azt, amit minden bűnös takar.


A világosságban élés elsősorban a belső világosság, az önmagunk előtt való őszinteség. Ennek az ellenkezője a keresztény élet egyik legnagyobb veszélye, amikor sajátmagunk előtt sem vagyunk őszinték. Ha önmagunkat nem ámítjuk, van belső világosságunk, és ez előbb-utóbb átsüt rajtunk. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a világosságot… Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van. Mt 5,14-16 Ehhez sem a jó szándék, sem a legvilágosabb belső őszinteség nem elég. Ehhez a világításhoz az kell, hogy egyek legyünk vele, és bennünk lakjék Ő, aki magáról mondotta: Én vagyok a világ világossága. Jn 8,12


Ezt a világosságot keressük ebben a Nagyböjtben is. Reményünk szerint az idei húsvét éjszakáján is halljuk majd a háromszoros „Krisztus világosságát”. Ez a világosság bevilágít a lelkünk legsötétebb zugába is, legyőzi a bűn sötétjét, a szenvedés, a nagypéntek sötétségét. Ezt nekünk, embertestvéreinek a világ világossága, Krisztus szerezte meg emberléte, szenvedése, kereszthalála és feltámadása által.

  • Ullmann Péter O.Praem.